kerekerdeux

sokszor

2014. április 08. - nvicka

még mindig nem hiszem el, hogy itt lakunk. Ébredéstől az ajtón kilépésig nem hagy békén a kutya, mindenhova követ, a kisangyal, fürdőtől zoknihúzásig. Aztán kilépünk az ajtón és se lát, se hall .. vagyis mindent lát és minden hall, csak engem nem. Ma a szembe farmon mentünk át, fel dombra, el rengeteg tehén mellett, kilátás a falura, völgyekre, dombokra, sárga repceföldekre. Ha ezt az egészet egy kicsit össze tudnám mosni az otthoniakkal, az volna még nagyon jó.  

A bejegyzés trackback címe:

https://kerekerdeux.blog.hu/api/trackback/id/tr5818332517

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bea 2014.04.10. 14:22:15

erről a kutyáról Marci jutott az eszembe:)

Eva 2014.04.11. 08:40:50

csak nem neki is szelektív a hallása? :)

Bea 2014.04.13. 11:36:54

lehet, hogy az is, de házon belül rám van tapadva, kerítésen kívül meg el vagyok felejtve .
süti beállítások módosítása