sok más rabszolgával együtt, én is sokszor utálom a nyolcórás munkámat, a falra mennék néha, de aztán amikor öt óra három perckor már az ajtót zárom be,
és húzok el otthonról, el a ház előtt nyíló rózsa mellett, hogy aztán egy perc alatt a szembefarm teheneiben gyönyörködhessek,
aztán elballagok mellettük, ahonnét kilátás van a mi falunkra, annak is a nagyházára, amit eddig állványok takartak kívülről, de már nincsenek és látszik a szépház,
meg onnét látszik a másikfalu, ahol meg van sok birka az ottani nagyház nagyparkjában (meg tavak is), csak innét most pont a felhők látszottak,
de nem jött eső, csak a felhők voltak félelmetesek. Túl sokáig nem mentem, például a kedvenc tölgyfámig nem, mondjuk az még jóóval odébb van, majd reggel a kutyával, ő is szeret arra járni, csak ő ezen sétám alatt állatorvosnál volt,
de most már alszik, kapott injekciót. Én meg holnap megjárom vele ezt az utat, meg még messzebb, ahonnét három falut lehet egyszerre látni, a birkák háta mögül, onnét szoktunk nézni a távolt.
