jön az a karácsonyi hangulat. Tegnap koszorúkészítőn voltam (egyelőre csak fotósként, a sajátunkat majd holnap alkotom), s odafelé Bublé karácsony ment, ki hallgat még cd-t, na én ezt csak azon, az oxfordi reggeli forgalomban amúgy sem lettem volna hajlandó a híreket hallgatni, meg hát mondom akkor most már ezt az egy (lett az másfél, mert ugye az oxfordi reggeli forgalom) órát azzal töltöm, hogy hangulatba kerülök. Semmi. Már a Nigel Slater Christmas Chronicles-t végighallgattam pár hete, imááádom, most már olvasom, hogy már nem kell annyit kocsiban ülni, de nem, nem jön. Tegnap este későn már, de gyorsan bekevertem a mézest, ma meg kisütöttem, egyelőre egy kiló lisztből, ettől sem jött meg a hangulat. Aztán az emberrel azt beszéltük, hogy a fát mikor vesszük meg, végül a szombat reggel, ezer éve nem jártunk sehol szombat reggel, mert abban a luxusban élünk, hogy itthonról dolgozunk és hézközben elintézünk mindent, hogy a szombati tömeget elkerüljük és a drága kincs hétvégi időt ne bevásárlásra fordítsuk, na de a fa, hátha majd attól jön hangulat, elő is szedem a karácsonyi dobozt és a díszeket, hátha. Aztán amikor felhívott az egyik szerkesztő, akivel sokat dolgozok és jövő évi kertfotózásokat kezdtük el tervezni, na akkor aztán végképp átlendültem a jövő évbe. Viszont ma este megkezdtem a képeslapok írását, s azzal azért kicsit jött ám valami..