délben indultam el itthonról. Azóta 1800 km-t vezettem, Yorkshire munka, majd Skócia munka, esős viharban mentem főleg, 3 helyen aludtam 5 éjszakát, s a tegnapi fotózáson már alig álltam, ja, közben még meg is jött, váá, s mire ma délelőtt az utolsó négy órát vezettem le, hazáig, oxfordnál már bőgtem, hogy nem bírom, de onnét már bírtam, elterveztem, hogy hazaérek, csinálok egy jó kis levest sok répával, borsóval, ez tartott életben, egy forró leves, aztán ágy. Hazaértem. Az embert pont húslevest főzött mára, hát azt hittem megint sírok, de azért azt már nem. Szombat reggel indulunk haza, kocsival, előttünk pont ennyi út. De előtte még elmegyek két napra délre, ottalvással. Felmerült, hogy töröljük az egész hazautazást, ebben a formában legalábbis, de aztán mégsem fogjuk, menjünk, egye meg a franc, lesz, ami lesz, az emberrel felváltva vezetünk amúgy is. Majd péntek este hazaérek, beszórok pár pulcsit, aztán irány. S csak reménykedek, hogy nem covid, amitől szarul vagyok. Ez most olyan hülyén jött össze, sűrűre, messze, Skócia, viszont vasárnap délután egyedül mentem egy kört, ködös erdős vidéken, s akkor volt a legeslegjobb. Csudaszép.