szr nap van, csak bőgni tudok egész nap, úgyhogy előszedek egy vicces emléket. Nyár volt, körülbelül a kilencvenes évek vége felé, mert nagyapám még élt, de már le volt félig bénulva, s erről van egy kép is és ő is rajta van, szóval nyár volt és cseresznyeidőszak és a fa telistele volt cseresznyével. Volt egy hatalmas ága, amin annyi volt, mint két más fán, de elérhetetlen volt az egész. Így aztán levágta a mama azt az ágat, s letette az udvar közepére, beterítve vele az egész udvart szinte. Mi meg így szedtük a cseresznyét, a földön. Tök jót szórakoztunk rajta. Így a nagyapám, aki már alig tudott bármit is csinálni (előtte ha tudott volna sem akart volna, hihi), ő is szedte a cseresznyét. Na, utána vittük be megmosni, nagy vájlingban, s egyszer csak sutty! Beszakadt a mosogató a nagy súly alatt. Akkorát nevettünk mind, hogy a víz szanaszét, a cseresznye szanaszét, a mosogató leszakadva. Jó sokáig emlegettük még azt a rengeteg cseresznyét.