napja lógatom a lábamat, sőt, mindkettőt, lábaimat, elképzeltem, hogy hosszúhétvége, semmit nem csinálok, az internetet ki se nyitom, semmit, kapok egy emailt szombaton, majd rá két órára rámír az ember (na ez pont egy nő) whatsappon, hogy küldött emailt láttam-e. Igen láttam, de ő látta-e, hogy szombat van a naptárra írva. Persze, hogy ezt nem mondtam neki, csak mondtam neki, hogy éppen nyomom az ágyat valamivel, s igazat is mondtam. Jól elterveztem, hogy három nap, semmit nem csinálok majd, hát pont, hogy semmit, mert valami ledöntött, lehet, hogy csak a szervezetem vágyott egy kis pihenésre, meg is kapta, mert megnéztem a Der Pass című sorozatot, gyönyörű alpesi táj, hó, sok hó, hütte, minden, csak hát lehet izgulni is, nem mindenkinek ajánlanám. Viszont ma már valahogy jobban, s ja, egy egész nap eső volt, majd két este eső, szóval minden tökéletes most, hogy az utolsó munkaszüneti napon, ez az utolsó karácsonyig itt, de pont jó arra, hogy a délutánt-estét a kertben töltsem. A rózsák éppen újra virulnak, elindult a cosmos, jó későn ültettem, így jártam, hogy augusztusra lett, de jól időzített, mert nagyon jó idők jönnek. Ősz van a levegőben, reggelente már főleg a vörösbegyet hallani, van egy kis barátságosunk, a ház előtt az egyik bokorban lakik. Adtam már neki rich tea kekszet, olyasmi pont, mint otthon a háztartási. Telnek, telnek a napok.