sírva ébredtem, a régi szobámban voltam, a mamánál, de sok mindenre nem emlékszek, de a szoba részletei nagyon bennem voltak, aztán felébredtem. Nem otthon vagyok, ma megyek csak haza egy maratoni hét után, na ahol tegnap dolgoztam, itt aludtam kettőt, ágyba kapom a reggelit, ami sokáig fusztrált, de nekik meg pont természetes, nagyon nehezen, de már elfogadom, évek óta járok ide, jó barátnő a munka mellett, hozzak neked kávét, ami régen áh ne, lejövök, megcsinálom, nem kell, hozom fel neked, na most már csak mondom, hogy köszönöm. A mamás álmokon kívül is rettentő sokat álmodok és nagyon-nagyon élénk minden, úgyhogy meggugliztam, hogy mitől van, s az egyik ok a stressz (mindenre az egyik ok a stressz, nem?) viszont nem érzem, hogy stresszelnék, sőt, most így a hét végére eljött a nyugi és holnap egész nap otthon leszek, a kertben, hú de várom, ide orgonát hoztam otthonról, csak úgy ontja a virágokat.