a decemberi italom. Egyszer csak elkezdtem, s már jobban esik, mint bármi más. Van még a tea, de már kevesebb, s ennek is örülök, mert túl sok volt már, úgy érzem. Ma végre elkezdtem magam utolérni az inboxommal, ez is micsoda új szó, inbox, vagyis nem új, csak ha mondanám a mamának, még ha a feje normális is lenne, akkor se tudná, hogy miről beszélek. Szokták mondani, hogy ne együnk meg olyasmit, amit a nagyszüleink vagy a dédszüleink nem ettek, hát ezzel még talán el lehetne valahogy evickélni, de ha azt mondaná valaki, hogy ne használjunk olyan szavakat, amik akkor nem voltak, jó ez hülyeség, de egyébként pedig vá, mindegy is. A forróvíz olyan jól esik, szinte simogat. Gyertyafénynél ülök, ma csináltam egy gyertyát, az első a sokból, csupa méhviasz, ez még a teszt, meggyújtottam, de még jó is, mert egykét sebből vérzik, így holnap javítok, például nem jó kanócot használtam. Forróvízezek és utánaolvasok, gyertya és laptopfényben.

voltam, egy kis ajándékboltban, egy barátnőmé, évente egy vagy két nap, így évvégén, kisegítem, mert pl. Luca nap volt, de most nem a svéd templomba, hanem koncertre ment. Gondoltam, hogy szerda, majd így úgye jön senki, de rosszul gondoltam, mert karácsony, mindenki vesz mindent. A kedvenc vásárlóm egy idősebb, elegáns néni volt, ahogy megszólal valaki, már el lehet helyezni őket a "ranglétrán", de nem előítélet ez, csak na, szóval jött a néni, s harminchat gyertyát vett. Mindet csomagoljam be abból a színből, azt mondja. A gyertyák ilyenkor még népszerűbbek, valami dán gyertya, semmi extra, nem ester erik, viszont kedves színekben. Vettem én is hármat, mert ma megyek a barátőmhöz ebédre, akik hétfőn tudták meg, hogy anyukája rákos és nem tudják mennyi időt tudnak már vele tölteni.

csodaszép volt, az énekesnek csuda hangja volt, a lant levett a lábamról, de az 1832-ből itt maradt gitár is. Mikor lementek a zenék, tapsvihar, a kis templomunkban, csuda est, aztán elkezdte mesélni a gitáros, hogy ezernyolcszáztizennyolcban egy osztrák kis faluban.. Na, akkor tudtam már, hogy végem, el se kezdték még, de már jöttek le a könnyeim. Nem bírom meghallgatni a Csendes éjt, ha megy a rádióban lekapcsolom, ha szól a cédén, előreugratom, a legnehezebb karácsonyi dal nekem, mert én abban csak a mama hangját hallom, szencsígesíjj, az éjféli misékről, ahogy állok mellette, mindig a jobb oldalán, énekel az egész templom, és a csendeséjkor az ő éneklését is hallom, egyébként mindig olyan kis halkan énekelt.

A pusztában áll egy kőkapu. 
Körüllengi a hatalom emléke. 
Ha belépnék rajta, egy büszke, 
de eltékozolt múltban találnám magam.

Következmények nélküli romkapu. 
Az előbb kihajítottak rajta egy követ. 
Megkerülöm, de senki sincs mögötte. 
Átlátszó, korszakokat összekötő hiány.

Most valaki kilép a boltív alól. 
Nem látom, ki az, hátulról éri a fény. 
A hatalom az arc napfogyatkozása. 
Árnyékot vet saját magára.

A szemöldökkövön felirat. 
Nem értem, és ez a hatalomnak előny. 
Minden szava behelyettesíthető. 
Mire kibetűzöm, mást jelent.

Závada Pál

lesz ma este, a templomunkért gyűjtés, tetőjavítás, ez az, mindig valami, kell rá pénz, mert az egyház nem ad, s ha nem teremti meg magának a templom a pénzt, akkor előbb utóbb el kell, hogy adják lakóháznak. Egyelőre ott még nem tartunk, remélem, viszont a svédszomszéd összehozott egy koncertet, egy barátnője fog dalolni 16-17 századi dalokat, korabeli gitár kiséretében, s utána forraltbor és mince pie a faluházban, s a bevétel megy a templomra. Nagyon várjuk. Viszont a szomorúság az egészben, hogy a faluból alig jönnek el emberek. Vannak, akik soha semmire nem jönnek el, sohasem, gondolom őket a templom érdekli legkevésbé, de mindegy is, remélem leszünk páran így is, szeretem az ilyen decemberi dolgokat. Jövő héten meg a Handelre megyünk, az egy abbey-ben lesz. Jövőre én is kitalálok valami jótékonyságit a templomunkért, kiállítás vagy ilyesmi, még kigondolom.

szóltam, kisütött a nap, egy napra. Ma szakad az eső. Egyébként tényleg nem esik nálunk sokat, nyáron pláne, de a tél úgy néz ki, hogy esőévszak. Halomban állnak a kartondobozok, azokat rendeztem ma volna el, na de ilyen időben? Jöttek a könyveim, aztán a borítok a küldéshez, aztán csomagolópapír nekik, aztán kis kísérő képeslapok, de ez még a semmi, mert például a múltkor mikor defektet kaptam, befújtam a kereket azzal a folyadékkal, s azt utánpótolni kell azonnal, de legalább egy napi túra ilyet beszerezni vagy gondolom meg tudja rendelni az autószerelőnk, de hát akkor már mi is, tehát ilyen is jön, kartonban, szóval nézek rájuk és gondolkozom, hogy hova lesz ez a világ, ellep minket a kartondoboz, az utakon már csak a "white van"-ek járnak, ez már egy kategória, amazon vagy evri vagy dpd vagy royal mail, mondjuk az piros, de mindegy, velük vannak tele az utak, de nem is panasz ez, mert hatalmas segítség, hogy online tudunk rendelni, már ha tudunk, mert egyik barátnőm még a készpénz világban él itt, s tegnap megvettük a fát, készpénzzel fizettünk, az is nem tudom hogyan lett, mert soha nincs nálam készpénz, fel soha nem veszek, de valahogy valaki valamit azzal fizetetett, ja, a szomszédnéni, akinek online rendeltem kis harangokat a tizenegy unokának, szóval így ő is kpt adott, s ha ilyenek vannak, gyűjtöm össze egy kis zöld zománcozott pohárba, az ember szokta nyáron használni csak, ha elmegy piacra, de most a tejesfiúnak adunk pénzt például, meg a fát is abból vettük, s mondja az ember a kasszánál, hogy ezt úgy hívják, hogy készpénz, emlékszik-e rá a nő, az ember meg azt hitte, hogy vicces, a nő meg csak kicsit gondolta, hogy vicces. Na mindegy is. Ez az idő ma jó lesz arra, hogy átrendezzem a nappalit, hogy legyen hely a karácsonyfának. Este már állni fog.

cseresznye volt a listámon egyedül, meg is lett, s most azzal eszem a reggeli zabkását. Nem fagyosan, előtte kiengedem. Medjool datolyát is kaptam, az olyan ünnepi szerintem. A billar-t meg nem is mondom, a svéd gumicukor, azt meg az ember a lidl-ben talált. A cukorfogyasztás az egekben, muszáj lesz visszavennem. De még előtte sütök például vaníliáskiflit, bejglit. Talán zserbót is. Viszont glütén és hagymamentes élet kezdődik majd nekem, nem orvosilag állapították meg, csak én, de majd azért elmegyek orvoshoz is, viszont egészen biztosan készvége, semmi búzalisztes cucc. De előtte még a vaníliáskifli és a bejgli meglesz, persze, rendeslisztből. Kisütött a nap. Brutális fejfájósan ébredtem, de mindig ki tudom tornázni és lélegezni ezeket a fájásokat. A kert siralom. Most jönnek száraz napok, aztán nekiállok valaminek kint, például elültetni a nárciszokat. Bent meg megrendelem a dáliákat. Örök körforgás.

dolog jutott eszembe, most, hogy leültem a dolgozósszobában a dolgozósgépem elé, s dolgoznom kellene, de fogok is ma, ezerrel, becsszó, szóval ahogy leülök ide, általában kapcsolok be valami zenét, s most olyat játszok, hogy választok egy országot és a klasszikus zenéiket játszatom le a spotifájjal. A héten Finnország van soron. A finn sötét krimiknek hatalmas rajongója vagyok, imádom, a szürke, sötét telek, a sok hó, nem sok párbeszéd. S erre a klasszikusban jön nekem egy teljesen tavaszra emlékeztető, nagyon is lájtos, kedves válogatás. Nagyon tetszik, ez is. Zene terén egyelőre maradok a skandinávoknál, de még nem tudom, hogy melyik ország lesz a következő. Majd jelentem.

Miklós-reggel lágyan, csendben,
fehér pihék raja árad,
Miklós-reggel szép fehérbe
felöltözteti a fákat.
 
Miklós-reggel, hogy kinéztem
a havas, szép virradatba,
cipőcskétek is ott állott,
minden jóval megrakodva.
 
Miklós-reggel égi pelyhek
boldog álomrajt szitálnak,
s hívő-tisztán, messzezsongón,
lelketek földjére szállnak.

Fekete István

az eső. Most ősszel rengeteg esett, esik, csupa cuppanós a kert, egy darab nárcisz nincs még a földben. Az ember távozott két napra. Vettem elő a túrót a fagyasztóból, gombócnak, és egy tönkölyrizottót, amit két hete csináltam, sütőtökös, az ember nincs oda a sütőtökért, én meg igen, ez pont egy gesztenye ízű és állagú, igenfinom, előszedtem, ilyenkor ez így megy. Valami levett a lábamról, nem pasi, nem is egy jó könyv, vagy zene vagy bármi, sajnos, hanem valami gyengeség, minden bajom van, de igyekszek nem ezen kattogni, még szerencse, hogy nem kell sehol lennem, sőt, a postás is házhoz jön, hogy felvegye a napi ötven csomagot, amit küldök, s a maiakat is jól be kell csomagolnom, mert az eső meg csak esik, esik.

is már, hogy valahol vettem egy kis adventi gyertyatartót, skandináv lehet, egy kis tálca, hellyel négy gyertyának. A kertből tettem bele mohát, telerakom vele a kis tálcaféle alját, aztán kész is. Az első gyertyát (ami valamiféle módon szintén skandináv, csudaszép zöld) meggyújtottuk este, s elkezdtük írni a karácsonyi lapokat. Este pedig elkezdtem Vida Gábor, Senkiházát. Aztahétszázát micsoda remekmű! Még szinte sehol se tartok, de ezt már most leszögezhetem.

sikerült, hogy majd novemberben minden nap írok. Itt van a december, sőt, már harmadika. Szalad az idő. A héten elvoltam Yorkshire-ben, ahova már lapos kerékkel érkeztem, vagyis még az autópályán kétszer tettem bele levegőt, este leparkoltam, de másnapra már tiszta lapos volt. Mindegy. Mire mentem volna a szervízbe vele, leesett a hó. Imádtam, mert Yorkshire gyönyörű, főleg, ha nem egy szürke városban él ott az ember. Szóval havasan gyönyörű volt minden, az angolemberek meg aggódnak, hogy leesett egycenti hó, hogyan fogok én így vezetni. De az nem jut eszükbe, hogy a járdát le kellene söpörni, tisztára, hogy ne járjuk össze napközben, majd este meg jól lefagy a latyak, s megy a jajjongás, hogy jajj mindenhol a jég. Ó mindegy is. Sűrű napok vannak, jó napok vannak, s amikor meg lehuppanok a hátsómra, nincs kedvem kinyitni az internetet. Hazaértem, s másnap máris kávéreggelt tartottam a falunak, sokan jöttek, háromféle süti volt, az egyik a mézeskalácsom, a másik egy vett citromos (a lemon drizzle itt az alapsüti), aminek valaki el is kérte a receptjét, csak hát pont, hogy Cheshire-ben vettem egy helyes farmshop-ban, hazafelé Yorkshire-ből, s volt még tealoaf, amit meg a szomszédnéni sütött, hogy segítsen, mert tudta, hogy utolsó percben esek majd haza, s nem lesz időm, eszméletlen, hogy micsoda figyelmes. A másikszomszéd, ő meg elesett, kilencvenöt, de egyedül él, viszont már nagyon görbe és alig tud járni, de a rúzs minden nap felkerül ám, szóval őt meg kórházba vitték az esés után, s félünk, hogy többet nem jön már haza. A falut whatsappan értesítem mindig, ha kapunk hírt a fiától. Jó falun élni, de ez is csak úgy működik, mint minden, az ember kell, hogy tegyen valamit. S teszek. És most akkor ünnepélyesen megfogadom, hogy írok ide - vagy vers vagy kép - minden nap decemberben. Még szenteste is.

kávé, mert az ember mostanában többször Londonban dolgozik, a tavaszi katalóguson dolgoznak, mindegy is, ő más időbeosztásban él, csak küldözgetne nekem a húsvétitojásos képeket most, mikor éppen kezdek mikulásos hangulatba kerülni. Koromsötét. Néha felkelek én is, vagyis nem, hozok egy kávét az ágyba, s olvasok, keresek, kutatok, emaileket válaszolok. Vagy gyertyaformát és méhviaszt rendelek, mint például ma reggel, fél hatkor. Nagyon szeretem a méhviasz gyertyákat, s azokat mindig különleges alkalmakra tartogatok. Eddig még olyat nem csináltam, csak sima viaszosat. Most vettem méhviaszt és formát, így kezdem a gyártást majd. Ünnepekre, ajándékba.

a kanapén, este van, ég a gyertya, hosszú nap, csendes este, kinyitom a whatsappot, mert eszembe jut a szomszéd néni, (nyolcvanévesek, s ők a legaktívabbak a faluban) most éppen az isle of wight-on vannak, mert ott is van egy házuk, s leugrottak pár napra, megkérdeztem, hogy odaértek-e, s ő visszaírt, hogy oda, s hogy jöjjek legközelebb én is, s mondtam, hogy jövök, jövök, jóéjszakát, jóéjszakát, jövő héten találkozunk, s én meg itt örülök, hogy őt (is) megismertem ebben az életben, rengeteget kapok tőle, mindig csudaokos és bölcs dolgokat mond nekem.

nagyobb munkám kapcsán volt egy zúmom a hét elején. Hárman vagyunk ott, J, R és én. J író, R alkotó, én meg a fotós. R-rel nem régen dolgoztam együtt egy egész napot, s akkor miért nem mondta, nem tudom, de most nekemesett, hogy márpedig azok a képek neki nem tetszenek és az A. képei sokkal jobbak (A egy fotós, aki tíz éve csinált nála ugyanilyen képeket). Na én ezen már fel se húzom magam, mert egy, ha A-hoz hasonlít, akkor nincs bajom az égvilágon semmi, kettő, már rég megtanultam, hogy ezzel a nővel nem könnyű, felhúzni magam egyáltalán nem érdemes, tojjak rá. De az zavart, hogy bsszus, ezt miért nem mondtad a szemembe, amikor ott voltam nálad, ráadásul ő kért meg, hogy hogyan kéri a képeket, ő jelölte ki az egész helyet a fotókhoz, minden, így legyen, ő kérte pont úgy. A zúm még folyt, J és R a képeimet tologatták egyik folderből a másikba, nem az én dolgom, így csak fél szemmel figyeltem oda, a másikkal pedig letöltöttem egy A. képet, majd mellé tettem egy én képemet. Aztán mondtam nekik, hogy tessék, itt van, mondják a véleményt, s ha kell visszamegyek Londonba, egy egész napra, amiért nem fizetnek semmit, szokásszerint (ki a balek). Hát öö öö, hát így igazából hát öö öö, hát, így tulajdonképpen, hát öö. A háttér! A háttér nem jó igazából. Mondom oké, R, ezt a hátteret te akartad. Hát igen, igen, de mégis rájött, hogy ez nemjó, de ezt csak két hónappal utána nyögte ki. Hát de hát tulajdnoképpen, hát ha tavasszal vissza tudnék menni és lefotózni ugyanezt másik háttérrel. Mire szól J., hogy tulajdonképpen az A. képein pedig az asztal, amin a micsoda van, ott annak nem jó a színe, ha visszamegyek, akkor az legyen már sötétebb. Mindegy. Teljesen elértem a letojomot állapotot már. Túlélem. Hát ilyen is van ám.

mert lemaradt, mert itt aludt végül a Maria, pedig nincs már vendégszoba, egy ideig, de a nappaliban szuperjó volt neki a kanapén, azt mondta, nem is akart még hétfőn sem elmenni, de aztán csak, s elvittem egy másik ukrán ismerőséhez, zsongott a fejem, mert ez a lány tényleg soha nem hagyja abba a beszédet, nekem ez rettentő sok. Viszont az meg szomorú volt, mikor mondta, hogy tavaly itt milyen divat volt befogadni ukránokat, s most meg már senki nem foglalkozik velük. Ezen elszomordtam, mert tudom, hogy ahol ő lakott, nagyon várták, mindent megkapott, nem csak anyagilag, de figyelmet, programokat csináltak vele, stb. De ez csak egy hónapig tartott. Azótan egyáltalán nem foglalkoztak vele, most már, amikor néha visszajön ide Angliába, fel sem hívja őket, mert minek, soha nem érnek rá. Fura. Nem tudom ám, hogy ez összeefügg-e a háborúval vagy inkább az ő személyiségével. Bejelöltem a térképen, hogy hol laknak a fővárosban. A másik bejelölésem az a Pyrohiv múzeum. Remélem, hogy ha egyszer eljutok Ukrajnába, még ott lesz az. És a Maria is.

visszajöttünk a nyaralásból, amit én nem tudok nyaralásnak hívni, az ember szerint az volt, mert nem dolgoztunk, na mindegy, szóval megjöttünk, itt már minden karácsonyról szólt, október legeslegvége, könyörgöm. Persze ehhez már rég hozzászoktam, de mégiscsak ősz van még, viszont valahogy egy súly nehezedett rám azzal, hogy minden a karácsonyról szólt már akkor. S ott van emellett minden, ami a világban zajlik, hát valahogy nem találtam a helyemet egy ideig. Egy hétre rá, végül aztán rendeltem képeslapokat a V&A-ből, mert aztán eljön a küldés ideje, s akkor kapok észbe, hogy a jó lapok elfogytak, mert más valóban időben a karácsonyra. Egyébként is, ki küld már képeslapot, pedig itt aztán ez nagy, de már itt is kevesebb, sebaj, most idén fogok, mint régen, úgy döntöttem. Szóval semmi hangulat, de aztán a hét egyik reggelén fagyott, s akkor picit átlendültem téli módba. Vettem is két jegyet Handel Messiására, egy közeli katedrálisban. Az majd december közepén lesz, pont a karácsonyi éneklésünk és a nagyházas karácsonyi italozás előtti napon, de ugye ezeket még ki tartja számon..