eső esik, kutyabarát hoteleket keresek németországban, mindjárt zoom egy könyvről, aztán leadni képeket egy cikkhez, csak megszárítani egy falat, amit az öntöző kicsit beszínezett sötétebbre, mint kellene, megbeszélni egy workshop részleteit bécs mellett jövő májusban, leadni az új képeslapokat két helyen, de abból már csak holnap lesz, nem azért, mert esik, vagy lehet, hogy azért, imádom az esőt, nem fogom elrontani olyannal, hogy például autóba ülök, pedig most nagy forgalom sincs, még nincs iskola, nagyon augusztus van, nagy a csönd, minden szomszéd nyaral, már annyira vágyunk mi is nyaralásra, kutyás szállás, le kellene már foglalni az eurotunnelt is, szaladnak el a napok.

nem hajt éppen a tatár, de látom, hogy vannak területek, amiket mindig elhanyagolok, pl. az íróasztalom, halmokban minden, de már rendben. Képeslapdobozt rendbe tenni, születésnapok. Meg pont nem. Egy nagyon közeli jó ismerős férje halt meg, egészen váratlanul, döbbenet, olyan kedves ember volt, mindig úgy emlékszem majd rá, hogy mosolyog. Tanítottam is. Akkor is csak mosolygott. A nehézség az egészben, hogy úgy érzem, hogy nélküle a felesége teljesen elveszett lesz. Minden téren. Nem csak a fájdalom, hanem az élet praktikus oldalai. Pont most változott egy nagyot az élete, minden a legjobban haladt, minden, s egyszer csak kész, vége. Azt álmodtam, hogy rákos voltam és az orvos olyan tök hülyén nézett rám, hogy hát jóvan, ő meg is műthet, de nincs annak semmi értelme. Meleg van és fülledt, megjött a nyár, igaz, hogy csak huszonkettő, de kibírhatatlan. Elővettem a fagyasztóból egy túrót, túrógombócnak holnap. Kicsit jól esnek ezek az itthon töltött napok. Boltba majd csak holnap kell elmennem, kicsit fáj, hogy ehhez autóba kell ülnöm, de legalább lesz a zöldséges és a patikából is felveszem a gyógyszereimet, aztán húzok haza, a szombatot nagyon szeretem itthon, nem tudom pontosan, hogy miért. Ma én már hétvégézek, bár volt még egy zúm reggel, egy új könyvről. Vagyis kettőről. Csuda egy év ez. Lehet, hogy vállveregetésként veszek egy új sálat?

általában, készülődésközben, kávé, kutya, reggeli, be szoktuk kapcsolni a rádiót. Tilos. Rá szoktam nézni a hírekre is, na az is tilos. Ha majd újra lesz covid vagy valami, akkor arról úgyis értesülünk majd. Sokszor olyan sok ez a világ. Most nagy csöndben vagyok, mert az ember elment pár napra, vasárnap este jön csak majd, addig a kutyával, a nyár is megjött, két napra, azt mondják, húsz fok is lehet, a július elment úgy, hogy tizenhat fok volt a legtöbb, de nagyon szerettem, olyan, minta végig ősz lett volna, persze a paradicsomom éppen csak elkezdett pirosodni, most, lesz-e belőle valami, nem baj, ha nem, majd megint lesz zöldparadicsom chutney, amivel pont megkínált a barátnőm, akinél szombaton jártam, olyan jó érzés volt, ahogy elővette vacsora mellé, valamikor februárban adtam neki egy üveggel, még éppen csak volt neki, bárányt sütött, amit soha nem eszünk mi, de ezt nem mondom, ha vendégségben vagyok, mert egyébként meg szeretem. Onnét átvágtam a Yorkshire Dales-en a hétfői munkahelyemre, ami egy azóta barátnőmmé vált virágos (nem tudom azt mondtani, hogy virágkötő, mert amúgy nem az), akinél közösen tanítottunk, ő virágosat, én meg fotózást, nagyon szeretem ezeket a napokat ott, kicsit olyan, mintha nyaralnék is, meg hát Yorkshire-t amúgy is imádom. Sylvia Plath sírja ott van a közelben, s a Happy Valley-t is ott forgatták, ajánlom, na ezt csak erős idegzetűeknek, viszont az All Creatures Great and Small-t bárkinek, szívmelengetős film és csoda Yorkshire Dales tájakon jár. Sokszor gondolok rá, hogy északra kellene költözni, ha bátor leszek, belevágunk. Addig is, Balaton északi partján kedves kis faluban eladó házat keresek, reménytelen jeligére.

a filmezés. Kép hónapig építették a terepet, van itt egy új bolygó, a kert végében, a vendégszobából elég jó a rálátás, látjuk is és halljuk is, amikor mondják, hogy felvétel indul, mert végre elkezdtek filmezni. Csak ugye Hollywoodban megy a sztrájk, de közben a rozs meg érik, érik, elérik, ha a sztrájk ezeket is eléri, szó volt róla, hogy végül studioban kell, hogy forgassanak, ott majd biztosan tesznek rá egy kis mesterségesintelligencia akármit, ami miatt meg megy a szrájk, áh, micsoda gondok. Pont az út, amin el lehet menni, de biztonságiakkal van tele, na ott a legszebbek a vadvirágok, a szombati kertipartimra ott szeretnék szedni egy csokorral, de más helyet kell asszem keresnem, de a partit majd mossa az eső, így a házat kell rendbetenni, miután a kert már elég jól néz ki, úgy rendbetettem a hátsó csalitost, hogy csak, a földről lehetne enni, viszont minden nagy járókő között virágzik a vadmajoranna, csudaszép látvány, méheknek nagyon kell, miközben a sövényben ott pont mellette, a galagonya szépen lassan izzásnak indult. Volt itthon pár laza napom, amikor vegyítettem az editálást a kerttel, mielőtt a jövő hét irtó húzós lesz, aztán jön majd rá megint nyugi. Mindeközben áttértünk az alacsonyszénhidráttartalomra, hú de jól esik a szervezetemnek. De mondjuk a hétvégi partira sütök egy cseresznyés sütit, az igaz.

tipikus munkanap. Egy amerikai nő keresett meg, hogy megkérjen két sweet pea fajta fotózására. Kettő. Azt hiszem ez úgy volt ez, hogy van itt egy nagy sweet pea mag szakértő/eladó, aki néha létrehoz újakat és akkor pl. meg lehet venni a nevet, mondhatod, hogy szeretnéd, ha az egyik újat pl. a nagymamádról nevezné el, na így volt ez az amerikai nővel. A nő éppen könyvet ír, kell neki a fotó, de sajnos magot ugye Amerikába nem lehet küldeni, summasummárum, elmennék-e pár képet fotózni. Namost. Nem a fent említett sweet pea szakértőhöz mentem, hanem egy másik helyre, ahol kizárólag sweet pea magokhoz termesztenek növényeket. Ezt összehozni nem volt egyszerű, mert ezen a helyen se telefonra, se emailre nem válaszoltak. De aztán a fenti szakértő közbelépett és minden ment flottul. Két óra volt oda az utam. Ahogy belépek, jön egy nő, hogy az éva vagyok-e, s akarom-e használni a wc-t (ezt ötvenből két ember szokta megkérdezni), s kérek-e egy teát (ezt ötvenből ötven kérdezi meg). Felmentem így az irodába, ahol megismerkedtem egy pasival, aki cukorrépamaggyártásban van otthon, s tud egy kicsit magyarul, bár érdekes, mert a cukorrépát cukorbabnak mondta, azt jól megbeszéltük, meg meséltem neki, hogy én egy cukorgyár mellett éltem jósokáig, így jó sokat tudok a cukorrépáról és a cukorgyártásról, de nem azért voltam ott. A kedves nő kivitt a sweet pea rengetegbe, pici kis üvegházakban volt csillió féle, mindegyik fajtának külön üvegház, hatalmas hely, de szerencse az a kettő, ami nekem kell, majdnem egymás mellett voltak. Az egyiket amikor megláttam, elkapott a pánik, mert nem volt sok virág, de pánik már máskor is elkapott, hogy jesszom ezzel mit csinálok, de persze megoldottam. Viszont a másik teljesen jó volt. Eltöltöttem velük jó két órát, elkezdett esni az eső. Azóta is esik. Végig esett az autópályán is, hosszabb lett az út, mint gondoltam, fárasztó. Hazaérve azonnal gyújtottam két gyertyát, kiporszívóztam, elmosogattam, elhajtogattam a szárazruhákat, s most üt ki, hogy keveset aludtam, tegnap éjfélkor estem ágynak, mert koncerten voltunk, reggel korán meg mentem munkába, de abszolút nem a tipikus munkámba.

óra húsz, mondta a google maps, gondoltam, hogy az szuper, az egy nap alatt meglesz, oda ennyi, vissza ennyi, közben munka. Ebből lett négy óra vezetés, nem a péntek délután, hanem balesetek, de aztán csak odaértem, négyre. A biztonságiakhoz kellett mennem elkérni a kapunyitót. Ők már a nagyház részben vannak, nagyon ismert hely, s a kert is nagyon ismert ott, nagyonnagyon, s többezer hektáron van sok épületük is, s ezen a sok hektáron, az erdőn át, kb öt percig csak a fák között vezettem, fel, egyre magasabbra, amíg legfent elértem egy farmra, egy valamikor farmra, s most már inkább rendezett farmház, gyönyörű kerttel. Na ide jöttem. Körbe-körbe csak erdő, s Derbyshire magasai, ahol kis kőkerítések futnak ide oda, a ház körül a kert, a kert körül földek, valamikor legelők lehetettek, ma már inkább nagyfűves és vadvirágos, s azokon túl csak erdők, ameddig a szem ellát. És hatalmas, hatalmas csönd. Ezt is lejegyzem valahova, többek között azt, hogy miért szeretek egyedül dolgozni. Na itt töltöttem el az időt este kilencig, hogy aztán éppen csak éjfél előtt itthon ágynak essek. Ilyen munkákat nem vállalok el ottalvás nélkül, nem is értem, hogy mi ütött belém, na mindegy is, már itthon. A vendégszoba készen, a többi meg lesz, ami lesz, nem aggódok már ezen, estig, mire a két egyetemista megérkezik, addigra eltűnnek a pókhálók és süti is lesz.

az egyik kedvenc vágott virágom idén, nyáron csak vágom, vágom, hozom be vázába, jó sok van belőle, szórja a magját is, mindenfelé felbukkan a hátsó kertben. A mályva, lavatera, az is idén a nagy kedvenc, meg hát rengeteg scabiosám van most már, a vadak, Szicíliában újra nagyon megszerettem, pedig aztán eddig is ám. Pont most rendeltem három ilyet: Succisa pratensis 'Buttermilk', liláim már vannak régóta, devil's bits, vad, van egy régi kis mosóedényem, nem tudom hogyan hívjam, abban most még árvácskák vannak és még rengeteg teljesen virágosan, de van, ami már elkezdett magosodni, azt megvárom, mert magot szedek róla, na szóval majd ebbe is azt ültetek, majorannával közösen, szerintem jól meglesznek, vadosan.

kor indult a buszom a belvárosba, London zsidó negyedében aludtam, dolgoztam, NW, észak-nyugat környék, a metró még nem járt, de ötre oda szerettem volna érni a fotózásra. Sötét lesz-e még, mikor kelek, gondoltam, de hát Londonban soha nincs sötét. Keveset aludtam, város zajok. Elindultam, a patkányos utcán, úgy hívom, mert én még nem, de barátnőm - akinél aludtam - szokta mondani, hogy bizony vannak. Az pont nem volt most, de egy róka szaladt előttem egy ideig. Övék London éjjel. Ketten szálltunk fel a buszra, így fent ültem le, előre, ahogy a túristák szeretik. Mivel alig állt meg minden megállóban (itt nem áll meg a busz, csak ha intenek neki a felszállók), fél óra alatt már a célállomásomon voltam, a belvárosban, a kis gyalogoshíd közelében, így tudja mindenki. Sehol egy lélek. Bementem a múzeumba, hívjuk így, hogy a biztonsági őrök felengedjenek oda, ahol a kert volt, amit fotóznom kellett. Icipici. Egy átlagos erkély méret. Az a füves rész? Kérdi a biztonsági őr? Nem füves. Vadvirágos. Magamra hagytak, s végeztem a dolgomat és élveztem, hogy üres London még hatkor is, arrafelé. Hétkor átmentem a Waterloo-ra, hogy ott biztosan találok kávét, találtam is, s onnét buszra szálltam fél nyolckor, újra át a városon, most már lassabban, s kilenc előtt vissza is értem újra a zsidó negyedbe. Délben átmentem az autóért, majd lementem W-be, nyugat London, nem messze a portobello markettől, s gondoltam, hogy majd ott parkolok valahol utcán, de ezt is honnét vettem, hogy majd csak találok egy olyan utcát, ahol lehet, de csak sikerült, hja, hát a legfontosabb, hogy ide meg azért jöttem, hogy az ország egyik nagynagy kerttervezőjével ismerkedjek meg, már emaileztünk, telefonoztunk, de a személyes még nem volt, s most volt, hogy bent jártam, összehoztuk, s csuda találkozó volt, ezt külön le kell jegyzetelnem. Hogy micsoda embereket sodor a szél az utamba, hihetetlen. S egyre inkább. Kedvem, s időm sincs már ürességekkel tölteni az időmet, s ezt az univerzum megértette, ezért úgy rendezi a dolgokat, ügyesen. Vagy én.

nem is tudom, hogy hol vegyem fel a fonalat megint, elszaladt ez a hónap, egy szempillantás alatt, benne voltam a flow-ban, teljesen elnyelt, csoda munkák voltak, sokat kellett autóban is ülni, de most talán egy icipicit csendesedik, most két napot tanítok, az teljes kikapcsolódás, mert a kedvenc kertemben, aztán pedig július a könyvek fotózása, sok nap nagyvárosokban, de legalább egy helyen lehet lenni és nem ideoda autózni. Júniusban egy hetet Norfolkban töltöttem egy másik csajjal, ő videó, én fotó. Egy francia cégnek dolgoztunk, egy része kettesben volt, jártuk Norfolkot és kerestük a helyi szépet, a másik része pedig a "gyárban" volt, munkafolyamatok fotózása, például, sokat nevettünk, de irdatlan hőség volt azon a héten, s nagyon fáradt voltam már a vége felé, meg morcos, s közben kiderült, hogy egy nagynagy magazinnak kicsit elcsúsztunk a határidővel egy fotózással, azt hittük, hogy van rá pár hónapunk, aztán szóltak, hogy nyomda jön a hónap végén, szóval Norfolkból haza, ami öt órás útra sikeredett, forró péntek délután, hazaestem, zuhany, alvás, másnap reggel indulás két óra nyugatnak, szombat volt az, megcsináltuk az anyagot, most kiderült, hogy még címlap is lesz belőle, na onnét haza, újabb két óra a kocsiban, estére itthon, vasárnap reggel pedig pakoltam be, mert Dorset-be mentem, délre, három óra a kocsiban, egy tea, séta a kertben, s állni neki dolgozni, rózsák, birkák, minden, az egyik legfestőibb kert, hoztak nekem vacsorát ki a kertbe, mondtam, hogy nem állok meg, kihasználom a fényeket, másnap reggel ugyanez, gyorsan, míg jók a fények, kocsiba be, indulás egy másik munkára, de ott a szomszéd faluban még tudtam, hogy lakik egy festő, aki egyszer teljesen meglepetésből festett nekünk egy képet, miután a Henry kutyánkat elaltattuk, na akkor ott megálltam beköszönni és megismerkedni személyesen, majd indulás Bath mellé, ott lenyomni egy rettentő forró délutánt, csak egy képet kellett ott csinálni, de elment vele jó pár óra, aztán haza, zuhany, alvás, mert másnap Londonba be, de akkor fél napot itthon voltam, mert délután mentem csak be, ráadásul kocsival, így könnyebb is volt, mert Notting Hill pont bevezetős hely, a háziak nem voltak, így a házvezető megengedte, hogy a helyükön parkoljak, s ez volt, úgy néz ki, első a sok közül kertem egy nagyon ismert és kedvelt kerttervező által, ő nem tudott pont odajönni, de jövő héten találkozunk egy kávéra és tervezünk, például novembert Mallorcán. Dióhéjban másfél hét júniusban.

táskám van-e ilyenkor, nyári időszakban, kérdi egy barátnőm. Sussex-ben két nap, haza éjszakára, majd el Herefordshire-be, s azon a napon 5 órát ültem a kocsiban. Táskám éppen van, vagyis inkább a neszeszer, fogkefe, fogkrém, szappan, ilyesmikből van utazós, sose pakolom ki őket. Most a bőrönd van megint bepakolva, mert reggel újra irány a reptér, s irány Toszkána. Beugrok valaki helyett, aki nem tud elmenni a fotózásra, amin ő lett volna a fotós, mert ott ragadt egy másik fotózáson, summasummárum, jönnék-e, légysziii, kérdik tőlem, három napja. Hát persze. Az én a világonlegkedvesebb, abszolút kedvenc fotósom helyett beugrani, vicc? Viszont így le kellett mondanom egy másik fotózást, amire már elígérkeztem, s ettől álmatlan éjszakát kaptam, hogy hogyan lehetek ilyen szaralak, mikor már megígértem, igaz, hogy minden részlet nem is volt még lefixálva. Túléltem. Van ilyen. Szóval bepakolva a bőrönd, vettem a kocsinak parkolást, csak két éjszaka, kedden a reptérről egyenest egy másik kertfotózásra megyek. Ha nem késik a gép, ha nincs forgalom az autópályán. Június.

fehér felhő a fejem felett, virágzik a galagonya, de olyan szépen, hogy csuda. Jót tehett neki a hideg tél, mert most aztán olyan gyönyörű, hogy nem lehet vele betelni, ahogy jöttem haza tegnap Wiltshire-ből, direkt nem az autópályán, hanem a régi főúton inkább, s a dimbek meg a dombok, s mindenfelé a fehérség, a galagonyától, csodaszép. Ez itt a kertben van, a fejem felett, mert miután reggel a kitakarítottam a házat, utána a kerti hátsórészt, ahol vigyázni kell, mert nagy kőlapok vannak, s azok találkozásánál nől mindenféle csoda, például édeskömény vagy a majoranna, és a bill wallis geranium, ami mindenhol van, tele a kert vele, imádom, szóval ott hátul kicsit a kövek között mégis tisztogatnom kellett picit, mert holnap ott barbikjúvendégekkel ücsörgünk majd, de túlzásba nem vittem, így is vadas az egész, na, elfáradtam. Szóval itt üldögelek a kertben, a fejem felett a hatalmas fehér galagonyafelhő, s mindenfelé a csönd, a szomszédok is elvannak valahol, mert egyik oldalról sem jön gyerekzaj. Az egyetlen hangaláfestést a madarak szolgáltatják. Nagyon kellett már ez a nap, mert az elmúlt hét valami hihetetlen volt, s gondoltam leírom, hogy legyen nyoma valahol, hogy vissza tudjam nézni, s főleg, hogy jövőre tudjam azt mondani, hogy nem.

Vasárnap - első nap a Chelsea-n. Egy hete stresszben voltam emiatt, de erről majd egyszer máskor. Ja, s pont meg is jött. Váá. Ravenscourt metróig mentem be kocsival, ott egy utcán leparkoltam, vasárnap fizetni sem kell, hamar bent lehet ott lenni, utána már csak metró, séta, aztán Chelsea. Felvettem a belépőmet, s irány dolgozni, estig. Két helyre dolgozam aznap, s az egyikeknek másnapra kellettek a képek. A fény nagyon kellett, így vártam, vártam, s nyolc körül végre kisütött a lemenő nap, csuda lett tőle a kert, gyorsan-gyorsan megörökíteni. Nap lement, húzás haza. 11-kor feküdtem le. 17ezer lépést mentem, mondja a telefonom. Stressz nap.

Hétfő - 3-kor keltem. Lefőztem a kotyogón egy adag kávét, csináltam egy szendvicset, s irány be, ugyanott leparkoltam, ráadásul csak üzentem az embernek, hogy intézze a parkolásomat az appon, komolyan, hogy ilyen ez a világ, na mindegy, press day volt a Chelsea-n. Rengeteg ember, s rengeteg celeb, akiknek felét amúgy sem ismertem, de Judy Dench mellett jó érzés volt álldogálni. Monty volt, léptennyomon. Továbbra is két helyre dolgoztam, s vártam a jó fényt. 15 ezer lépés. Kettőkor elhagytam a Chelsea-t, irány haza, metró, kocsihoz, vezetés haza, na de legalább időben otthon leszek, max egy óra az út, s akkor meg baleset az autópályán, lezárva minden. A kezdeti idegbaj után szégyelltem is magamat, hogy másnak még nálam is rosszabb. Nagy nehezen itthon is lettem, vacsorára, amit nem nekem kellett megfőzni, hálisten. Stressz nap.

Kedd - az egyik megbízóval végeztem, de a másiknak -a főfő, neki még egy reggelt beterveztem, mert a fények előző reggel nem voltak a legjobbak. 3.37-kor már a kocsiban ültem, s jajjdejó, beérek a csodás napfelkeltére. Ahogy száguldok az autópályán, jut eszembe, hogy nincs nálam a belépőkártyám. Hú lettem ám ideges. Próbáltam bentről meditálni, hogy ez van, fogadjam el, balfék vagyok, meg mekkora hülye, a következő lehajtónál lejöttem, vissza, kártya, kocsiba be, újra indulás, így elvesztettem egy órát, s tiszta stressz, hogy nem lesznek jók a fények, lecsúszok róla, vááá. Rohantam. Odaértem. Csuda fényekre. Addigra már semmi erőm nem volt. Aznap nyitott a Chelsea a normális belépőknek, áramlott be a nép, kilenckor már úton is voltam a metró felé. Aznap estére elvállaltam két kis kert fotózását, de fizikailag már annyira taccson voltam, hogy lemondtam, s átkértem szerdára. Totál stressz nap, de vége Londonnak, hálisten. Alvás.

Szerda - Itthon. Végre. Képek editálása, ezerrel. Elmaradva emailekkel, számlázás, minden. Vittem a kutyát szaladgálni, s kérdi egy pasi, akivel ott rendszeresen találozunk, hogy van-e időm egy kávéra. Krvára nem volt. Persze, hogy van, mondtam neki. Jól is esett. Aztán este elmentem a két kertet lefotózni, s olyan, de olyan jól esett, hogy csuda, semmi stressz, sehol egy lélek, csak én és a kert, csuda cottage-ok, jól van, tér vissza belém az élet. Na jó, a kerttervező ott volt, de nem zavart sok vizet, sőt, inkább jót beszélgettünk.

Csütörtök - fotózásra mentem Banbury mellé, csak egy óra kocsival, nagyon helyes kis faluba, állítólag még szellemek is járnak ott pár házat. A kerttervező ebédre is meghívott minket, a kertben ettünk, szoknyában voltam, nem konkrétan kertfotózás volt, csak virágokról kellett pár képet csinálnom, teljesen lájtos, mindtha nyaralnék, erős kontraszt a hét elejéhez képest. Ilyen munkanap is van.

Péntek - két órányira tőlünk, Wiltshire-be, Melksham mellé, mentem egy kis faluba, tanítani. Szoktam néha, nagyonritkán, egy személyt tanítani. Hát ez meg aztán végképp lájtos volt. Ebédelünk kint, s mondja a nő, hogy jó, akkor ebéd után menjünk még egy kört a fényképezővel, aztán induljak haza, mert hosszú út áll előttem. Egyből felcsillant a szemem, de csak úgy, hogy ő ne lássa, mert hazafelé útba tudnék ejteni egy kertészetet, amit már rég meg szerettem volna látogatni, Newbury közelépen. Fél ötre oda is értem, s vettem gyűszűvirágot, jó nagy cserépben, sok virággal, salviákatat - rose queen, scabious, meg még mit, nem emlékszem, talán más lehet, hogy nem is. Hú de jól esett.

Szombat - takarítás. Az ember elintézte a bevásárlást - mindig hálát adok az égnek - s amikor hazajött, elhúztam fel az erdőbe, egy erdei kis kertészetbe, igazi kincsekkel. Ott is vettem ilyen salviát, de ezt már ajándékba, meg melica füvet, verbena hastatat. Ha már itt járok, nem messze van egy hagyományos kertészet, unalmasabb választékkal, amit mindenhol lehet látni, de ott egy Old English levendulát vettem - életem első levendulavásárlása. Borsikafüvet és paradicsompalántákat. Egy nagy cserép, amiben volt vagy húsz cairo tulipán, na abba ment a melica, a knautika és egy salvia. De szép lesz egész nyáron. A bejárat mellé ültettem a levendulát, szintén egy korábban tulipános nagy cserépbe, legyen ott illatos. A borsikafű meg úgy megtetszett, hogy csak, azt se tudtam, hogy mi az, nem szeretem én a fűszernövényeket, de hát most meg már lehet, hogy mégis?

az az időszak, amikor azt se tudom, hogy fiú vagyok-e vagy lány, na jó, azt pont, viszont nincsmegállás, a hét elején megjártam Szicíliát, enyhe túlzás ez is, landoltam, majd elvittek a kertbe, ott voltam két és fél napot, majd vittek a reptérre, szerdán este hazaestem, hullán, csütörtökön viszont szabadnapot vettem ki és az emberrel bementünk Oxfordba, ahol is vettem egy ruhát magamnak, amit majd jól fel is veszek a Chelsea Flower Show-ra, de nem holnap, amikor még bakancsba' és láthatóságiba' kell menni, hanem majd hétfőn, amikor amúgy sem akarok sokáig maradni, mert addigra káó leszek, a hajnali hármas kezdéssel, de ilyen ez most, s nem bánom nagyon egyébként, pont Londonban keresek parkolóhelyet, elvileg vasárnap kb bárhol parkolhatok, a metróm vonalán, District line, hogy ott legyek, mert akkor nem busz, és két metró sok megállóval, hanem kocsi s csak pár metrómegálló, fontos dolgok, hazafelé, a kocsiban vezetés közben tudok pihenni, mert akkor kikapcsol az agyam és az útra koncentrálok csak (főleg), egyébként a ruhára visszatérve, teljesen sima bárhova felvehetős és lenből van, s főleg, nem nézek ki benne úgy, mint egy zsák krumpli, de éjjel meg arra ébredtem, hogy basszus, megjött, így ma remélem kifájja magát, aztán a hétvégi munka nyugisabb lesz így, egyébként a Chelsea teljesen szociális esemény már nekem, s bár próbálom nem elhúzni ott az időt idén, egy show garden-t kell fotóznom a kerttervező kérésére, s hát megmondom, minden szem azon a kerten van, s alig várom én is, hogy lássam, de közben várom, hogy találkozzak más fotóskollégákkal, írókkal, kerttervezőkkel. Csuda napok, gyönyörű a május, csupa zöld.

amikor már amúgy is alig éltem, el kellett mennem egy darab képet újra készíteni, mert a háttéren változtattak, negyven perc oda, negyven vissza. Visszafelé megálltam egy nagy orgonás mellett, nem is volt kerülő, csak át kellett mennem egy Temze parti falun, ahol mindig kényes a forgalom. Lesétáltam a dűlön meg vissza, orgona ment a vázába, mégis jön anyáknapja, gondoltam. Itt még tart a hosszúhétvége, de muszáj dolgoznom, árajánlatok, editálások, van egy nagy listám, amin három tételnél ott van, hogy ma muszáj megcsinálnom, elküldenem, viszont négy tételt, aminél nincs ott a ma, azokat már megcsináltam. Kedden elmegyek Londonba, az egésznapos, szerdán elmegyek Derbyshire-be, északnak, de csak délután indulok, oda három óra az út, ha nincs forgalom, ott letanítok egy egész napot csütörtökön, s utána húzás haza, alvás, majd péntek reggel, 5-ös indulással, elindulok Wiltshire-be, délnek, ami másfél óra, ha szerencsém van, ott egy kert reggel gyorsan, s majd este egy másik kert Somersetben, ami nincs az elsőtől messze, de addigra már zokni leszek, megkérdezem egy ismerőséket, hogy alhatok-e egyet náluk napközben vagy csak imádkozzak-e simán, hogy legyen eső, s akkor hazajövök és a fotózás az eredeti napján lesz megtartva, a jövő héten. Viszont jövő héten irány Szicília, ahonnét pont írt a kerttervező. hogy pont most néz ki tökjó, ki tudja egy hét múlva mi lesz, de ilyeneken én már szoktam aggódni. Ilyenek ezek a májusi kertek.

ébredtünk. Szerencsére ilyenkor még semmi kis palántát nem ültetek ki, s bár igaz, hogy hirtelen felindulásból a múlt héten kiástam egy rózsát, Wollerton Old Hall, imádom, de semmire se ment ott, ahova ültettem három éve vagy akár négy is. Így átment egy másik helyre, s talán mogyoróból majd csinálok neki egy kis támasztékot, amire futhat. Nem futós, hanem "kószálós", rambling. Szóval a fagy, az szerintem nem árt meg neki, de azért figyelem erősen. Egyelőre körül van véve tulipánnal és pénzvirággal, amiből a fehér, amikor beindul és tiszta virágfelhő minden, húúú. Na mindegy, fagyott. Azt mondják a kertészek, hogy májusra már semmi barnája ne látszódjon a kertnek, s ez be is jött, mert ahol lenne még hely, azt is benövi az kéknefelejcs. Három bank holiday lesz a hónapban, jövő hétfő, utána hétfő és az utolsó hétfő. Kettő ebből amúgy is lenne, a harmadik meg a koronázás. A falunkban erre nincs semmi készülődés. Volt pub quiz, ami itt nagyon hagyományos dolog, soha nem jártam, a mi pubunkban most először volt, a faluházat támogatni, az ember elment képviselni minket, semmikedvem nem volt, mire eljött az idő, az ember meg második helyen végzett a csapatával, s mondja, hogy kár, hogy nem voltam, mert tudtam volna válaszolni arra kérdésre, hogy milyen közönséges vadvirág neveket ismerünk, amiben állatnév szerepel. Cowslip, vágtam rá elsőnek, s jajj, pont ez nem jutott eszükbe. S ha már vadvirág, találtam egy gyönyörű könyvet, Elsa Felsko illusztrációk, hát valami gyönyörű. Nem tudok betelni vele.

ébredtünk. Futok ilyenkor ki, ezerrel, a frisslevegőre, a madarakra, gyorsan a telefonnal, a fényképezőért nem akarok felmenni, meg az állványt meg minden, az ember még alszik, én meg ilyenkor mindig izgalomban. Őt majd a kávé hozza lázba, gondolom, mert koncerten volt este. Nagyon lassan jön ez a tavasz, de legalább jó sokáig maradnak a tulipánok. Már dáliarendelés időszakban eldöntöttem, hogy nem veszek több növényt. Igen ám, csak három kiváló, s országosan is nagyon-nagyon ismert és tekintélyes kertészetben jártam a héten, nem is a kertészet a jó szó rá, mert nem olyan kertészet, ahol pl. kertikesztyűt is lehet venni, hanem csak növényeket, semmi mást. Az egyik egy nagy, tőlük főleg kerttervezők, kertépítők vesznek, magánember be se sétálhat, csak hát szerencsémre egy íróval mentünk együtt, aki előre bejelentett minket, s szeretnék-e valamit, abból lett Eurybia divaricata, Gillenia trifoliata és Verbascum blattaria albiflorum. A következő helyen digitalis grandiflora, ez egy sárga gyűszűvirág, ami évelő, kelet-európa és törökország erdeiben honos. Szívesen meg is nézném egyszer élőben, igazi helyén. Ez a kertész pedig gyűszűvirágokban specializálódik. A legtöbb, s legszebb példány már a chelsea-re van felsorakoztatva szépen. Aztán a harmadik hely, ott mit vettem, egy Anemone Lipsiensis-t , nagyon szeretem ezeket az erdei szellőrózsákat, s ez a kis sárga nagyon megtetszett, s ott még egy Chaerophyllum hirsutum Roseum lett, mert ernyősvirágzatúakból bármennyi, viszont hazafelé jutott eszembe, hogy szerintem ilyenem már volt, de ha már nincs, akkor nem szeret itt lenni, s akkor minek vettem, de hátha még csak most mutatkozik meg, meglátjuk. A kert jobb oldala nagyon árnyékos. Tele van hóvirággal tavasszal, ott van egy japánbirsem is, reggel kapnak napfényt, utána nem, s általában kevesebb időt is fordítok erre a részre, egészen mostanáig, idén fordul a kocka. Sajnos van bent két bokor, amiktől erősen meg szeretnék szabadulni. Próbáltam már őket kiszedni, de azt hiszem, hogy nagyobb, erősebb emberekre lesz itt szükség. Közben meg kész is a kávé.